Történelem

Kamond története
 
 
Kamond Veszprém megye nyugati peremén, a Marcal folyó árterének szegélyére épült település. A régészek számos őskori edénytöredéket, római kori kőépítkezés maradványokat és Árpád kori temetkezési helyet tártak fel ezen a területen. A régen mocsárral körülvett Nagyváralján (Várhely-dombon) földvár állt.
Kamond nevét szláv eredetű „kamen” szóból vették át, jelentése: kő, szirt. A szláv jelentésű szóból következtethető, hogy a falu a honfoglaláskor állt már és lakott volt. A szlávok uralmát ezen a területen a magyar honfoglalás semmisítette meg.
Írott forrásban Kamondot először 1062-ben említik. A tatárjárás 1241-42-ben teljesen elpusztította a falut. Az újratelepülés lassan zajlott.
A XV. században már különálló a két község.

Kiskamond története:
A XV. század elején a pannonhalmi apátság tulajdonában van a falu, később az adólajstrom tanúsága szerint Kinizsi Pálnak is volt itt birtoka. 1550-ben a települést I. Ferdinánd a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. 1488-ban a neve Felsew Kamond, 1603-ban Kis Kamond.
E falu is beleesett Batthyány Ádám dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a török elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. 1657-ben és 1660-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a tized fizetését a győri püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek.
A község neve 1715-ben Nemes Kamond, 1788-ban pedig Felső seu Kis Kamond. 1785-ben és 1828-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Az itt élő emberek föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.
A lakosság létszáma 1828-ban 296, 1851-ben pedig 350 fő volt.
 
Kamond az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharcban: 
1848. májusában a nemzetőrségről szóló törvény értelmében  Kamondon összesen 51 főt állítottak ki ekkor nemzetőrnek (27 nagykamondi, 24 kiskamondi), akik az 59. számú nemzetőr-kapitánysághoz (Pusztamiske székhellyel) vonultak be.
Június folyamán a dunántúli nemzetőregységek egy részét a Dráva-vonal védelmére vezényelték, köztük 17 fő kamondi lakossal (Kiskamond: 8 önkéntes, Nagykamond: 9 fő sorsolással).
Sajnálatos módon a nemzetőrök felszerelése és ellátása sem volt megfelelő. Mire Sellyére, az állomáshelyükre értek, már betegségek sújtották őket. Augusztus hónapban már haza is kellett az alakulatot hívni. 1848. június 5-ig Kamondon összesen 49 forint 27 krajcár adomány és 40 forint kölcsön gyűjt össze a haza megsegítésére, ami jelentős összeg volt abban az időben.
Május után az újabb újoncozásra a községben november hónap végén került sor, amikor is a két község újabb 8 főt állított ki (4-4 fő) a honvédsereg számára.
Az orosz beavatkozás után mégtöbb honvédre volt szüksége a hazának, ezért 1849. májusában újra újoncozás volt a községekben, ekkor összesen 6 fő vonult be.
Júniusban a Rába folyó mögött felvonuló osztrák hadsereg támadása már csak idő kérdése volt. Veszprém megye és főleg a Somló környéke többletterhet jelentő feladata volt az ősi Marcal-átjárónak, a karakói sáncoknak a megerősítése. Erre az erődépítési munkálatra a környék összes falvának lakosságát kivezényelték.
A Somló környékén, augusztus közepén értek véget a harcok, a szabadságharc elbukott.
A Szabadságharc alatt újoncozási jegyzőkönyvek bizonysága szerint, a két faluból összesen 65-en vonultak be honvédnek (Piros József sírfelirata a nagykamondi temetőben).

1945 előtt egy 200 holdon felüli birtok volt a községben. 1910-ben a lakosság fele, 1941-ben pedig 25 százaléka volt nincstelen.


Nagykamond története:
Nagykamond neve 1531-ben Alsókamond, 1544-ben pedig Nagy-Kamond volt. A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett a falu.  A török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek megkötötték szerződésüket 1730-ban gróf Erdődy György és László földesurakkal. A falu később is a család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus hospesekkel (= idegen telepesek, valószínűleg katolikus svábok) telepítette be a községet, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények.
1788-ban Alsó seu Nagykamond néven említik a falut.
 
Kamond a napóleoni-háborúkban:
1809. június 7-8. Az Andrássy-dandár Jánosháza, Karakó, Kamond és Dabróka-puszta térségében utóvéd-harcokat folytat a francia Itáliai Hadsereg V. Macdonald-hadtestének előretolt csapatai ellen. A cél az, hogy az Itáliából harcolva visszavonuló osztrák-magyar csapatok IX. Hadtestének három hadosztályát fedezze visszavonulás közben, míg azok Tüskevárról – Pápán át – Győrig érnek. Június 11.-én, a francia támadás (csata a nagykamondi erdőnél) egészen Borsosgyőrig vetette vissza az Andrássy-dandárt.
 
 
A lélekszám 1828-ban 320, 1851-ben pedig 345 volt. Mint agrárfalu, a paraszti jobbágyok terheit viselte. Tizedet a győri püspöknek szolgáltatott. A Marcal folyóban halásztak, amiért bért fizettek. Iskolai rektora 1771-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket.
1927-ben 532 magyarajkú lakója volt. Ekkor - 50 kisiparos és 21 egyéb foglalkozású kivételével - mindannyian a mezőgazdaságból éltek.
A község urai – egészen a felszabadulásig - az Erdődyek voltak. A 2663 holdas határ több mint fele, 1521 hold volt az övéké 1935-ben.


A két falu egyesítésével 1954. november elsején jött létre Kamond.
Nagykamond jobbágy-község, Kiskamond nemesi község volt. A vagyoni és vallási különbségek miatt csak a felszabadulás után egyesülhettek
1969-ben Kamondot 823 lelkes községként tartották számon az ajkai járásban.
A lakosság nagyobb része a termelőszövetkezetben dolgozott, amely 1959. március elsején alakult kiskamondi Kinizsi és a nagykamondi Marcalvölgye Termelőszövetkezetek egyesítéséből keletkezett 1962. január l-én. 
Egy kavicsbányát is üzemeltettek. Falun kívül mintegy 40 fő dolgozott, főként Kertán és Ajkán.
Dr. Magyar Károly egykori kastélyában szociális otthont létesített az állam 1958. december 1-én. A szociális otthonban 1980-ban 142 gondozott.
Az otthon kevés földdel, állattal és kertészettel rendelkezik.
Kamondon művelődési házat építettek 1959-60-ban. Ebben az épületben kapott helyett akkor községi tanács, az orvosi rendelő és a könyvtár.
Villanya 1937-38 óta van. Azóta jelentős villanyhálózat-bővítést végeztek. Befejeződött a község járdásítása is.
Sportpályát építettek 1978-ban társadalmi munkában. 
Két ravatalozó, szilárd burkolatú út és autóbuszváró épült. Felújították a vegyes- és italboltot, valamint a középületeket.
1986-ban 629 lakosa van.
 
 
Felhasznált irodalom:
Nemesbüki András: Községeink története A-tól Z-ig (Veszprém megye), Veszprém, 1986.
Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon - 1809 (Zrínyi Kiadó, Bp., 1987)
H. Szabó Lajos: Somló környék részvétele az 1848/49. évi szabadságharcban (Pápa, 2003)

 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Online
vendég: 1, tag: 0 ...

legtöbb 54
(tag: 0, vendég: 54) - szept. 22. - 20:45

Tagok: 16
Legújabb tag: kisbogyo
Nincsenek események a hónapban.

HKSCPSV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031



Szavazás


Három év alatt három mulatós sztárvendég lépett fel településünk falunapi rendezvényein. Melyik előadó produkciója tetszett jobban?



2012 - ben: A két "zsivány"

2013 - ban: Matyi és a Hegedűs

2014 - ben: Dömötör Balázs



Kiírta Asbóth Szabolcs
szavazat: 46
Korábbi szavazások